Benczédi Ilona szobrászművész

1948-ban született Korondon. Kolozsváron nevelkedett, s intenzíven sportolt. Országos ifjúsági bajnok volt magasugrásban, azonban egy komoly térdsérülés után a rajzolás, majd a szobrászkodás fele fordult. 16 évesen édesapjával, Benczédi Sándor (1912–1998) szobrásszal közösen készítette első köztéri alkotását, a kolozsvári Metropol vendéglő kerámiafalát. 1968–1973 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol szobrász szakon végzett, Vetró Artúr tanítványaként. Ezt követően rendszeresen állított ki megyei és országos csoportos tárlatokon. 1987-ben Svédországba emigrált, ahol már a következő évben egyéni kiállítással mutatkozott be. 1990–1995 között Stockholm belvárosában saját galériát vezetett a műhelye mellett. 2008-ban megkapta az Östersundi Megyei Újság (Ländstidningen i Östersund) Kultúrdíját. 2008-ban Kågerödbe költözött. Az elmúlt években felváltva Budapesten és Svédországban élt.

Apja nyomdokain haladva terrakottával kezdett dolgozni, színezett kerámiaszobrokat készített, de néhány korai faszobra is fennmaradt. Kisplasztikai munkái a művészi groteszk eszközeivel tragikomikus helyzetképeket örökítenek meg. Portrészobrai és kompozíciói általában a hétköznapok átlagemberét állítják elénk, humorral és együttérzéssel ábrázolva őket. Kedvenc anyaga az agyag és a kőcserép, amit szeret mozaikkal – esetleg fémmel vagy fával – kombinálni, továbbá dolgozott raku technikával is.

Műveivel számos egyéni és csoportos tárlaton szerepelt. Svédországban több intézményt díszítenek kerámia faldíszei, kerámiareliefjei.